Mondanál egy magyar példát?

puzzled_svg.png

Az angol nyelvtan szerkezete nagyon más mint a magyaré. Ezért angolul tanulni sokszor nem könnyű és a különbözőség fennakadást tud okozni az új szerkezetek tanulásakor, főleg kezdőbb szinteken.

Nemrégiben egy diákom kérte, hogy mondjak egy magyar példát egy olyan dologra, ami a magyarban nem is létezik. A kérése a do segédigével volt kapcsolatos. Sajnos, vagy nem sajnos, nem tudtam példával szolgálni. :-D

Ez bizony szokott gondot okozni, hogy hogyan lehet egy olyan dolgot elmagyarázni, ami nem létezik a mi nyelvünkön?

Persze lehetne mondani, amit például az én bensőm sugall, hogy nem kell a magyarázat, nézz meg sok példamondatot és szívd magadba, raktározd el jól a lehetséges megjelenési formákat.

Igen ám, de ez nem mindenkinek megy ilyen könnyedén. Vannak azok a típusú tanulók, akiknek igenis szükségük van az elemzésre és magyarázatra, mert ők így működnek. És ilyenkor a tanárnak rugalmasnak kell lenni és meg kell tennie a tőle telhető legtöbbet, hogy segítse a diákja tanulási és megértési folyamatát.

Persze azért hozzá kell tennem, hogy még a nagyon elemző beállítottságúaknak is nyitniuk kell egy olyan felfogás felé, miszerint sok mindent el kell fogadniuk, csak úgy, ahogy vannak. Nem lehet mindent megérteni és elemezni.

Miért akarunk mindig valamihez hasonlítani? Ez egyrészt azért van, mert ha valami ismeretlen dologgal találkozunk, bármiről is legyen szó, mindig egy már meglévő, ismert dologhoz hasonlítunk. Valami kiindulási alap kell és a fejünk így könnyebben feldolgozza az információt. A semmiben megjelenő dolgokat valahogy nehezebb értelmezni, ha már tudjuk hozzáfűzni valamihez, akkor könnyebb dolgunk van. Egyébként pont az asszociációt és dolgok egymáshoz fűzését szoktuk felhasználni, amikor memóriatechnikákat alkalmazunk akár szókincs megtanulására. Ez így hirtelen paradoxonnak tűnhet. Most akkor hasonlítsunk vagy ne? Erre a válaszom az, hogy bizonyos esetekben, főleg ha átgondoltan csináljuk, mindenképpen hasznos.

De hogy miért is nem a legszerencsésebb az, amikor mindenáron párhuzamot akarunk vonni a magyar és az angol között? Ha valami nem létezik a magyarban, vagy nagyon másképp van, akkor az óriási akadály lesz. Mondjuk értelmezni akarjuk a do segédigét, hozzá akarjuk a kapcsolni a magyar megfelelőjéhez. Ami persze nem létezik... Szóval az egészből nem lesz semmi. És még mennyi minden nem úgy létezik a magyarban mint az angolban...

Hogy lehet a felesleges köröket elkerülni? Én mindig azt javaslom, hogy már teljesen kezdő szinttől, olvassatok minél többet, illetve hallgassatok minél többet. Akkor is, ha nem értitek. Miért? Mert előbb vagy utóbb hozzá fogtok így szokni az angol nyelv sajátosságaihoz és nem is lesz annyira lényeges az értelmezés. A magyar nyelvben is nagyon sok furcsa dolog van, de fel se tűnik, hiszen hozzászoktunk. Mert már azóta hallgatjuk, amióta megszülettünk... :-D