Jártál-e már úgy, hogy lett volna lehetőséged angolul beszélni, de inkább úgy tettél mint aki nem beszéli a nyelvet? Vagy maradtál-e le konferencián való részvételről vagy szakmai megbeszélésről azért, mert megijedtél attól, hogy felvállald azt, hogy angolul beszélj mások előtt? Miért félünk a szóbeli megnyilvánulástól ennyire?

Szerintem ennek egyrészt az az, oka, hogy még ma is sok magyar negatívan gondolkozik, nemcsak a világról, hanem saját magáról is. Hogy ő nem tudja. Vagy nem meri megengedni magának a hibázás lehetőségét. Mert mindent tökéletesen akar. Soha nem felejtem el, amikor sok-sok évvel ezelőtt egy amerikai sráccal beszélgettem. Akkor azért még nem volt sok rutinom a beszéd terén, de szinte mindent ki tudtam fejezni. Aztán egy idő után szólt, hogy hagyjam már abba ezt a görcsös nyelvtanra figyelést, inkább beszéljek tempósabban! Arra kért, hogy vétsek nyugodtan nyelvtani hibákat! Ezt persze jó tanácsként mondta, nem bántással. És akkor esett le, hogy van a kommunikációnak egy lazább és élvezhetőbb változata is. És higgyétek el, hogy utána én magam sokkal jobban élveztem a beszélgetéseket! Hát ha egy anyanyelvi mondja azt, hogy ne félje a hibázástól, sőt egyenesen kéri! Tehát van itt egy kisebbrendűségi görcs is.

Emellett természetesen ha bizonyos angol nyelvi készségek nincsenek bejáratva, tényleg nem fog kijönni belőlünk az, amit szeretnénk kifejezni. Nekem is gyűlt meg tanuló koromban a bajom egy-egy kacifántosabb mondattal. Tört már bele a kommunikációm könnyedsége feltételes mondatba például. :-) Ebből a szempontból a rutinná tétel nagyon fontos. Erre sajnos iskolai keretek között szinte egyáltalán nincs lehetőség, de egyéb keretek között is lehet hogy háttérbe szorul. Mit lehet magunktól tenni? Egy ötlet, amit magadtól is meg tudsz valósítani. Hangosan kimondva gyakorolj olyan mondatszerkezeteket, amelyek nehezek számodra. A nehéz alatt az értem, hogy nem tudnád könnyedén kifejezni, vagy kimondani. Gyűjts össze néhány mondatot és hangosan mondd ki őket. Először rendben van, ha felolvasod, de utána próbálj úgy kimondani egy-egy mondatot, hogy nem nézed a papírt. Figyelj a ritmusra! A beszélt nyelvre nem az a jellemző, hogy egymástól elkülönülten hallod a szavakat, hanem szépen egymásba folynak. Hallgass anyanyelvi médiát, hogy ráérezz, milyen az angol nyelv ritmusa és intonációja! A lényeg, hogy mondd ki a mondatokat, ne csak végigfuttasd a fejedben, hogy biztos ki tudnád mondani. Halld a saját hangodat! Még egy plusz ötlet, vedd fel azt, amit mondasz és hallgasd vissza! Hogy tetszik magadnak ahogy angolul beszélsz? Lehet hogy meglepődsz, jé ilyen a kiejtésem angolul? Vagy kellemes érzéssel tölt el, hogy milyen klasszul mondtam el ezt a mondatot! A következő lépés pedig legyen az, hogy már nem sablon mondatokat mondasz, hanem saját kútfőből, saját magaddal vagy életeddel kapcsolatban mondasz mondatokat a kiszemelt szerkezeti elemmel. Szoktasd magadat ahhoz, hogy aktívan kimondod a gondolataidat angolul. És el fog jönni az az idő, amikor nem somfordálsz odébb, amikor angolul kell megszólalni. :-)