Mondatszerkezet és igeidők összetettsége

Az angol és magyar nyelv szerkezete között sok különbség található. Erre gondolom már mindenki rájött, aki valaha tanult angolt. :-) Neked mi okozza a legtöbb nehézséget? Angol tanárként, most nekem ami elsősorban visszatűnik a diákjaim visszajelzéseiből, a mondatszerkezet kihívása.

Sokszor nehezen állapítható meg, hogy hol vannak a gondolati, szerkezeti határok. Ez amiatt van, hogy az angolban a magyarhoz képest minimális  az igeragozás és nem nagyon van toldalék a szavak végén. Vagy inkább fordítsuk meg, a magyar nyelv igeragozása és a toldalék rendszer igencsak kifinomult. Ehhez vagyunk szokva és zavarba ejtő tud lenni, amikor egy nagyon más szerkezettel találkozunk. Persze elő- és utótagok az angolban is vannak (prefixes, suffixes), de ezekkel sokszor nem is foglalkozunk a tanfolyami keretek között túl sokat. Ez a terület a szóalkotáshoz tartozik egyébként.

Emellett az is probléma lehet, ha konzekvensen magyarul gondolkodva próbálunk angol mondatokat szerkeszteni. Pont a két nyelv különbsége miatt, vagy nagyon rossz angol mondatokat fogunk így létrehozni, vagy egyáltalán nem is fog sikerülni, mert esetleg valami olyat akarunk átrakni angolra, ami ott nem létezik. 

Ugyan a nyelv elemzést nem akarom senkire ráerőltetni, de hasznos lehet áttekintőbben is megnézni egy-egy területet, már csak azért is, mert ha átlátjuk az angol nyelv szerkezetét, akkor lehet, hogy nem akarunk nyelvtani elemet átvinni a magyarból az angolba, ami ott nem is létezik. 

Az igeidők rendszere az egyik ilyen, szép nagy terület az angolban. Alapból megkülönböztetünk 3 igeidőt:

Present

Past 

Future

és mindegyikhez még tartozik 4 idősík:

Simple

Continuous

Perfect

Perfect Continuous

Ez 12 féle variációt tesz ki.

Na de egy magyarul gondolkodó mit kezd ennyi idősíkkal? Amikor a magyarban csak három van: múlt, jelen, jövő.

Először is azt érdemes felfogni, hogy az angol több szintre szedi szét az időt. Mindig a nézőpont a fontos, hogy én az időben merre irányítom a figyelmemet. Legyen a kiindulópont az itt és most és innen nézelődök.

Például a jelenben van a szokásos cselekvés, ami rendszeresen megtörténik - present simple. Aztán van a beszéd pillanatában zajló cselekvés - present continuous. Ami már egy ideje elkezdődött, de pontosan nem mondjuk meg mióta és most is tart - present perfect, illetve present perfect continous.

Ha a múltra gondolunk: past simple - történt egyszer valami a múltban. Past continuous - a múltban egy esemény folyamatban volt. 'Nézem' a múltat és látom, hogy ott van egy esemény, odafigyelek, és látom, hogy éppen valami történik. Past perfect, past perfect continuous - a múltban történt valami már azelőtt, hogy egy következő esemény történt volna és a kettő kapcsolatban van egymással. 

A jövővel kapcsolatban: majd lesz valami a jövőben, innen a jelenből pillantok oda, a jövő felé - future simple. A jövő felé nézek, és látom, hogy ott valami folyamatában van. Jól megnézem, és hát látom, hogy ott éppen egy esemény zajlik -  future continuous. A jövőben több eseményt figyelek, és az egyik valamivel hamarabb (fog) történni mint a másik és ami előbb történt, hatással van az utóbb történőre - future perfect, future perfect continuous. 

A perfect igeidőket még esetleg úgy lehet könnyebben felfogni, hogy egy esemény előtt valamennyivel történt egy másik és az előbbi kapcsolódik a későbben történő eseményhez.

Amit fentebb vázoltam, az az angol igeidők megértésének az alapja. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nézzük a jó oldalát is. Ha megértjük és jól tudjuk használni, akkor könnyedebben válunk akár időutazóvá is. :-D

Ez is témába illő olvasnivaló:

http://drawingenglish.hu/?p=557

(Kép innen: http://wallippo.com/wallpaper/time-traveller-040cbb431d620b68a3a7ffcf66b2627f)