Néhány gondolat erejéig szeretnék kitérni a gyerekkori angol tanulásra. Bizony egyre többen ismerik fel, hogy jobb minél előbb elkezdeni a gyermekük nyelvtanítását. Sokan járatják a csemetét már óvodás kortól különböző nyelvi fejlesztő órákra, gondolom Helen Doron neve mindenki számára ismerősen cseng. A gyerekek énekelnek, dalokat, mondókákat tanulnak meg játékos formában. Ez igazából nagyjából meg is egyezik azzal, amit magyarul, magyar anyanyelvi szülőként teszünk a gyerekkel.  Foglalkozunk vele és fejlesztjük a nyelvérzékét szinte folyamatosan. A kicsik esetében az a jó, hogy még nem címkézgetnek, mindenfelé érdeklődéssel fordulnak és szívják magukba az újat. Ezt a nyitottságot érdemes kihasználni gyerekkorban. Egyébként amellett, hogy a gyerekek gyorsan tanulnak, gyorsan felejtenek is. Ezért folyamatosan kell velük foglalkozni, persze egyszerre mindig csak egy kicsit, hogy ne fáradjanak el. Egy kicsi figyelmét nem lehet huzamosabb ideig fenntartani, ezért elég nagy kihívás egy foglalkozást színesen megtartani. Folyamatos változást és figyelemfelkelést igényelnek. 

Igazából gyerekkorban az angol tanítás nem is tanítás, nem úgy kell elképzelni hogy kap a gyerek egy tankönyvet meg magyarázatokat. Az hogy van nyelvtan csak másodlagos, tudatosan nem is érdemes ilyesmivel foglalkozni. A gyerekkori angolozás lényege, hogy hozzászoktatjuk a gyereket az angol nyelvhez, a ritmusához és a világához. Legyen neki természetes, hogy ismer és énekelget angol dalokat, esetleg meséket tanul meg. Miért kulcsfontosságú ez? Mert így természetes módon szívja fel magába azokat a szerkezeti és nyelvtani elemeket is, amiket már idősebb korban próbálunk megérteni, sokszor nagy nehézségek árán. Idősebb fejjel már egy kicsit kockábbak vagyunk, hasonlítgatunk a magyarhoz és a magyar rendszerén keresztül próbáljuk meg felfogni az angolt is, ami persze nem megy, mert a két nyelv ég és föld. Emellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy az a gyerek, aki fiatal korában volt olyan szerencsés, hogy megismerkedhetett az angollal, belépve a hivatalos oktatási rendszerbe, ugyanazt az utat fogja végigjárni mint az, aki előtte soha nem foglalkozott vele. A keretek ugyanazok, némiképp korlátoltak, de mégis, ott van az az óriási előny, amit az előbb említettem. Amikor találkozik a nyelvtani témákkal, nem lesz neki idegen. Ugyan neki is újdonság lesz maga a kifejezés, hogy folyamatos jelenidő, de magát a formát már fogja ismerni. Az ő számára a természetes tudást kell egy kicsit bal agyféltekésen is rendszerezni, míg a többieknek semmilyen háttér nélkül, eleve racionálisan kell felfogni egy olyan dolgot, amihez persze jól jönne az átfogó, globális ismeret is. Ugyanakkor semmiképpen nem áll szándékomban az kijelenteni, hogy azok, akik csemete korukban nem kaptak angol órákat, óriási hátránnyal indulnak. Igazából minden a motiváción múlik. Ha valakinek tényleg megtetszik az angol, akkor foglalkozni fog vele és megtalálja a módját hogy hogyan fejlessze magát minél tökéletesebbre. 

Összességében véve azt javaslom a szülőknek, hogy amennyire tudják, támogassák gyermekük angolhoz való szoktatását. Ehhez nem kell feltétlenül drága helyekre beíratni a gyereket, ha hetente pár alkalommal angol nyelven tesszük be neki a mesét és angol gyerekdalokat hallgatunk vele, akkor már nagyon sokat teszünk az angol tudásának megalapozása érdekében!