A szótanulásnak sokféle módja van. A legáltalánosabb, amikor a szótárfüzetbe bevéssük a szavakat, az angol balra és a magyar jelentés jobbra. Ezeket aztán lehet magolni, sok esetben a szódolgozatnál egész jól emlékszünk rájuk, két nap múlva viszont már semmire. Hát, ez hosszú távon nem egy túl gyümölcsöző befektetés...

A szótárfüzetes verzió nagyjából így szokott kinézni.

Ezt vajon így meddig tudjuk megjegyezni? Be fog-e ilyen formában kerülni a hosszú távú memóriánkba?

És így?

Mi a különbség a két módszer között?

Nos, bárki számára könnyedén látható, hogy az első módszernél a szó magában áll, nincs kapcsolatban semmi mással. Viszont ha környezetbe ágyazzuk, kapcsolatokat keresünk hozzá, akkor egy stabil kapcsolati rendszerben jobban megjegyezzük és használhatóbbá tesszük. Ugyan egy ilyen ábra elkészítése több időbe kerül, mint egy szó felfirkantása, de megéri! Mert ugye egy nyelvvizsgázó vagy érettségiző hosszú távon gondolkozik és használható nyelvtudásra törekszik.

Hogyan készíthetünk szóábrát? Tegyük a megtanulandó szót a lap közepére és kapcsoljunk hozzá tartozó szavakat és kifejezéseket, vagy akár rövid mondatokat is. Így mindkét agyféltekénk részt vesz a memorizálásban, a logikusan gondolkodó és rendszerbe foglaló bal és a képszerűen felfogó és átlátó jobb agyfélteke is. Az már mindenki ízlésétől függ, hogy esetleg különböző színeket is használ vagy esetleg egy-egy szimbólumot is elhelyez. Egynyelvű szótárat használjunk, abban találhatunk példamondatokat, kapcsolódó kifejezéseket, szinonimákat és egyéb hasznos dolgokat. Gyakoroljátok a szóábra készítést, hogy minél szélesebb legyen a szókincsetek!

Kreatív tanulást mindenkinek!